Az elmúlt 12 hónapban közel száz akaratlan vizeletvesztéstől szenvedő nő fordult hozzám segítségért. Többségük megelőzően már számos módszert kipróbált, és gyakran hallom, hogy hiába jártak ilyen-olyan tanfolyamra, hiába tornáztak otthon vagy közösségben, a panaszok alig vagy egyáltalán nem változtak, illetve a javulás csak átmeneti volt, esetleg váratlanul visszaesés jelentkezett.

Vajon ilyen magas a bonyolult esetek száma? Esetleg rossz helyen keresték korábban a segítséget? Vagy a valóságban nem is dolgoztak meg a hölgyek a változásért?

Néhány esetem a közelmúltból

Tornázik, de a probléma mégsem tűnik el, sőt…

Ágnes örömmel konstatálta, hogy három gyermek felnevelése után, fiatal nyugdíjasként végre jut ideje önmagára is. Odafigyelő táplálkozással és rendszeres sportolással (kerékpározással, úszással, hosszú sétákkal) egy év alatt sikerült 6-8 kilótól megszabadulnia, és bár külső szemmel szuper formában volt, ő mégis egyre visszahúzódóbbá vált. A budapesti múzeumlátogatást azért mondta le, mert egy 2-3 órás utazáshoz már vastag betétet kellett volna használnia. A rendszeres uszodába járásnak az vetett véget, hogy a hirtelen jött vizelési ingerrel nem ért el biztonságban a medencétől a mosdóig. Az ötnapos buszos kiránduláshoz pedig pelenkanadrágot kellett volna húznia, ami elképzelhetetlen volt számára, így nem is jelentkezett. Tulajdonképpen két évtizede voltak enyhébb vizeletcsöpögési panaszai, főként a téli megfázásos, köhögős időszakban. Észre sem vette, hogy az egészségügyi betéttel átvészelt napok száma folyamatosan növekedett, és a biztonság kedvéért naponta már 12-14 alkalommal ment el pisilni. Pedig minden reggel és este 30-30 percet töltött tornával, ahogy azt évekkel ezelőtt egy háromnapos tanfolyamon megtanulta.

Menekülés a társas helyzetektől

Andrea alig múlt 40éves, két gyönyörű fiú anyukája és egy sikeres fitneszterem tulajdonosa. Már három hónapja, hogy egy kiadós köredzés után a barátnője nevetéstől fuldokolva hívta fel a figyelmét a teljesen átázott tréningnadrágjára és a benne duzzadó betétre. Azóta kizárólag egyedül, nyitás előtt és után edz. Mosolygása eltűnt, alig mer mutatkozni a vendégei előtt. Állandóan fél a személyes szégyenüléstől, retteg a hírneve és üzlete tönkremenetelétől, a stressztől pedig minden tünet még egyre rosszabb lesz.

Észre sem vette, mekkora a gond…

Nóra gyógytornász, 20 évvel ezelőtt vált el, felnőtt lánya nem régen költözött el otthonról. Munkája, hogy idős, támogatásra szoruló embereket gondoz az otthonukban: egész nap tornáztat, masszíroz, öltöztet, közben pedig sokat és nehezet emel. Egy nap a reggeli sietségben elfelejtett egészségügyi betétet tenni a nadrágjába, és munka előtt az egyik gondozottjának pelenkabetétjéből vett kölcsön. Este azt vette észre, hogy a pelenkabetét megtelt és ugyanazt a szagot érzi magán, mint a gondozottjain. A felismerésbe szinte belerokkant. Azóta nem veszi fel a telefont udvarlójának, akit két hónapja ismer. Pedig már kezdett bíztatóan alakulni a kapcsolat, és nagyon vágyott egy társra a magány évei után.

Három különböző nő, három különböző életkor és élethelyzet. A történet szereplőinek közös vonása, hogy mindhárman sok mozgással járó aktív életet élnek, rendszeresen tornáznak, az átlagot meghaladóan rendelkeznek ismerettel a testmozgásról, annak kivitelezéséről, illetve hogy évekkel, évtizedekkel korábban hüvelyi úton szülték meg gyermekeiket.

Mi az igazság?

Kétségtelen, hogy a terhesség és a szülés igen jelentős megterhelést jelent a női szervezet, kiemelten a kismedencei szervek számára. A test, a szervezet teljes felépülése időt és komoly munkát igényel. Tanulmányok, felmérések bizonyítják, hogy a szülés után egy évvel még a nők 49%-nál vannak jelen inkontinens tünetek.

Sajnos a legtöbb esetben a változásért, a gyógyulásért tenni kívánó nő számára két egyszerű és szélsőséges alternatívát ajánl orvosuk, gyógytornászuk: végezze kitartóan a Kegel gyakorlatokat, és ha ez nem hoz eredményt, akkor a műtét majd helyreállítja az „eredeti anatómiát”.

A valóságban a Kegel gyakorlatok (nevezhetjük intim tornának, kismedencei tornának is) monoton ismétlése csak akkor segít, ha a kismedence-fenék izmainak gyengesége az egészséges működés egyetlen akadálya. Számos esetben azonban a kismedencei izmok alaptónusa már eleve emelkedett, az izmok feszesek és rugalmatlanok. Ilyenkor az izmok további feszesítése helyett azok tudatos ellazítását kellene megtanítani a páciensnek.

Gyakran tapasztaljuk, hogy a hölgyeknek a torna megfelelő kivitelezéséhez a kismedencei izmok beazonosítása okoz gondot, és gyakorlás során csak a far- és a hasizmokat mozgatják, aminek eredményeként a kismedence-fenék izmai tovább nyúlnak és terhelődnek ahelyett, hogy erősödnének. A leggyakoribb eset mégis az, amikor a páciens nem tudja a rekesz- és hasizmoktól izoláltan, illetve azokkal szinkronban mozgatni a kismedencei izmait, hanem mindent egyszerre vagy összehúz, vagy elernyeszt. Megjósolható, hogy ilyenkor a tünetek csak lassan és kevéssé javulnak majd, az intenzív gyakorlás felfüggesztése után a visszaesés viszont gyors és erőteljes lesz.

A valódi gyógyulás felé vezető út

Bár Magyarországról hiányzik ez a statisztikai adat, egy az USA-ban 2015-ben készült felmérés szerint a képzett szakember segítsége nélkül végzett, könyvből vagy videóról megtanult torna sikeressége alig haladja meg a 25%-ot. A kitartóan próbálkozók közel 50%-a nem ér el javulást, 25%-uk állapota pedig a kimondottan hibás torna következtében még romlik is. Mindez nem meglepő az előbbiekben bemutatott háttérokok ismeretében!

Ahhoz, hogy inkontinens panaszok megszűnjenek, több feltételnek kell teljesülnie. Meg kell tanulni

• a spontán hasi légzést a kismedencei tehermentesítése érdekében;
• a kismedencei izmok beazonosítását, hogy azok szorgos munkával megerősíthetők legyenek;
• a kismedencei izmok ellazítását, hogy elkerüljük azok túlfeszítését és korai kimerülését;
• a kismedencei izmoknak a hasfal és a rekesz izmaival együttes, koordinált működtetését (törzs- vagy core izmok!), hogy a kismedence-fenék izmai megfelelően és hatékonyan (tudatosan és nem tudatos állapotban is) biztosíthassák az alátámasztó és zárófunkciót.

Biztosan van olyan tapasztalt szakember, aki a ruhán keresztül kézrátétellel, vagy hüvelyi vizsgálattal képes megállapítani a kismedence-fenék és a törzs izmainak működési eltéréseit. Én ugyan nem ismerek ilyen embert, és én magam sem vagyok képes rá.

Hogyan kezelem a hasonló eseteket praxisomban?

Ezért a kismedence állapotának megítéléséhez megmérem azt annak működése során. A hasfalra és a gátra / hüvelybe érzékelőket (szenzorokat) helyezek, a pácienst a mérés során mozgatom, tornáztatom, a kapott adatokat pedig felhasználom a diagnózis felállításához. A mérési eredményeket összevetve a tünetekkel, az anatómiai állapottal és a páciens anamnézisével kiemelkedő biztonsággal meg lehet állapítani, hogy milyen kismedencei tornával fog valóban javulni a páciens állapota. (Kétségek vagy komplikációk esetén pedig hozzáértő urológus kollégához küldöm tovább betegeimet, hiszen van, amikor a megfelelő torna sem elég teljes gyógyuláshoz.)

A kismedence-fenék izmok helyes működésének megtanítása során is ezt a módszert, a biofeedbacket használom. Alkalmazásával könnyű a kismedence izmainak beazonosítása, gyorsan megtanulható a kismedencei izmok edzése és ellazítása, és néhány tréning (és sok otthoni gyakorlás) eredményeként mindenki képes elsajátítani a törzs izmainak kiegyensúlyozott, koordinált működtetését.

Átlagos esetben 8-10 alkalom elegendő ahhoz, hogy az inkontinens panaszok megszűnjenek, de súlyosabb esetben is minimális mértékűre csökkenjenek. Az eredmények fenntartása azonban jelentős mértékben az egyénen múlik: az újratanult mozgások (a testtartás, a légzés, a torna) gyakorlásával, az életmód változtatásával tartós, akár végleges megoldás birtokába juthatunk. A panaszok újbóli megjelenése esetén a megtanult készségek gyorsan előhívhatók, megerősíthetők, és a tünetek kontrollálhatók lesznek.

A kezelések hatékonysága

Ágnes azt mondja, hogy a tréningsorozattól visszanyerte a szabadságát. A napi kétszer 10 perces kismedencei tornával stabil formában van. Többé már nem függ a WC közelségétől, nyugodtan buszra száll és kirándul, utazik egyedül vagy barátaival.
Andrea az 5. biofeedback tréning óta újra magabiztosan mosolyog, rendszeresen vesz részt csoportos tornákon. Felismeri az inkontinencia tüneteinek rejtegetésére utaló jeleket kliensein, és érzékenységgel, plusz figyelemmel fordul feléjük, tanáccsal látja el őket – ami mágnesként vonzza az újabb és újabb vendégeket.
Nóra a 6. tréning után teljesen panaszmentessé vált, és bár még mindig egyedül él, de már nem magányos. Gyógytornászként újra gondolta a napi rutint, és nem csak a saját munkavégzése során figyel oda a helyes testtartásra, emelésre, hanem tapasztalatait munkája során is hasznosítja páciensei körében.

Érdemes tehát már az első inkontinens panaszokkal olyan orvost, gyógytornászt vagy trénert felkeresni, aki képes méréseken alapuló biztos diagnózis felállítására, és a panaszok megszűnéséig tartó torna, fejlesztés nyújtására. Szerencsére a biofeedback asszisztált kismedencei rehabilitáció már Magyarországon is elérhető, és egyre szaporodik a módszert ismerő és gyakorló szakemberek száma.