Nincs olyan nő, akinek ne kellene fokozottan odafigyelnie saját egészségére. Örömmel látom, hogy pácienseim között is egyre többen fektetnek kiemelt figyelmet a tudatos életmód kialakítására, mely során fenntartható napi rutinnal – egészséges étkezéssel, rendszeres mozgással – támogatják szervezetünk boldogságát nap mint nap.

A kismedence meggyengülése azonban mindezek ellenére is elérhet minket. Szorgos mindennnapjainkban és teljes életútunk során is felmerülhetnek olyan események, melyek természetes módon befolyásolják a mélyizmok állapotát. A kismedencei izomzat gyengülése és az ebből eredő problémák semmiféleképpen nem elhanyagolandók, így fontos, hogy az egyén tudatában legyen azzal, milyen események fokozhatják annak előfordulásának kockázatát.

Folytatva a kismedencei fájdalmak lehetséges forrásainak bemutatását, itt az ideje kicsit részletesebben átnézni a fontosabb rizikófaktorokat.

Kiviselt terhességek

A várandósság során a növekvő méh és a baba együttesen egyre jelentősebb súllyal nyomják a kismedence alapját. Egy nem terhes átlagos méh súlya 80-120 gramm. Szülés előtt, kiviselt terhességben a megnövekedett méh, a méhlepény és a baba súlya együttesen 4500-6000g is lehet.

A 4-5. hónaptól a kismedencéből kiemelkedő méh elkezd előre dőlni (és a has növekedése láthatóvá válni), és ezzel a kismedence izmok teherviselésébe bekapcsolódik a többi törzsizom: a derék, a hát, a has, a váll is.

Ha a törzs izomzata nem kellően fejlett a teher viseléséhez szükséges plusz munka elvégzésére, akkor a várandós asszony a testtartásának változtatásával kompenzálja az egyes izmok hiányos munkáját.  A has előretolásával és a váll hátrahúzásával a függőleges test egyensúlya ugyan helyreáll, de a gerincre és a kismedencére további terhelés kerül.

A kismedence megterhelését tovább fokozza, hogy a terhesség előrehaladtával a csípő szétnyílik, az kismedencében lévő ízületi kapcsolatok fellazulnak, mert a szervezet így készül fel fokozatosan arra, hogy biztosítsa a gyermek megszületéséhez szükséges utat és körülményeket.

Hüvelyi szülések

A genetika gondoskodott arról, hogy a kisbabák többsége (vagy ma már inkább kisebbsége) természetes úton, a szülőcsatornán keresztül jöhessen világra. A szülés folyamatához a teljes törzsizomzat, de kiemelten a kismedence és a gát izmainak összehangolt, együttes munkájára van szükség. A szülés során az izmok számos okból sérülhetnek: az anya méreteihez képest túl nagy gyermek, a rohamos szülés, a lassú, elhúzódó kitolási szak, a hibás szülésvezetés, a vákuumos szülés, a kellően fel nem készített szülőnő egyaránt okozhatják a kismedencei izmok olyan mértékű túlterhelését, amelyből aztán a szülést követően az anya segítség nélkül nem vagy csak nehezen tud felépülni. A kismedence szüléshez kapcsolódó terhelése császármetszés esetén csökken, míg a hüvelyi szülések számának növekedésével a terhelés és annak hatása természetesen fokozódik.

Nehéz fizikai munka

A nehéz súlyok emelgetése során a has, a derék, a hát izmait meg kell feszíteni. Ezáltal a hasűri nyomás megnő, és mivel a fizikai munka többségét állva végezzük, így a megnövekedett nyomás leginkább a kismedencére fejt ki terhelést. A nehéz munka kismedencére kifejtett rombolását tovább növeli, ha a has, a hát, a váll izmai nem kellően erősek, de sokat ront a helyzeten az is, ha az emelést, a cipelést nem megfelelő technikával és légzéssel végzi az egyén. (A kismedencét kímélő, helyes emelésről és háztartási munkáról javaslataimat egy későbbi bejegyzésben látod.)

Elhízás

Az elhízás, különösen a hasi elhízás fokozott terhet jelent a szervezet számára. Ebben az esetben is a kismedence szintje fölött jelenlévő túlsúly jelent állandó terhelést a kismedencére. Mivel a felesleges súly lassan, kilónként rakódik a testre, így kevésbé tűnik fel az egyénnek az állandóan jelenlévő és a hízással folyamatosan növekvő terhelés. Kompenzálásként azonban lelassul a mozgása, és az idő előrehaladásával egyre inkább az ülést választja az állás helyett. Sajnos a mozgás fokozatos beszűkülésével a törzsizmok sorvadásnak indulnak, együttműködésük megbomlik, ami további akadályává válik a kismedencei izomzat egészséges működésének.

Sok ülőmunka, sok állómunka

Ülő testhelyzetben a kismedence alátámasztott állapotban van, ezáltal a kismedencei izmokra ható terhelés csökken. Az ülőmunka mégis előidézője lehet a kismedence meggyengülésének okozója. A sok ülésben végzett munka során a kismedencei izmok nem dolgoznak, a kismedence passzív alátámasztást kap. Ha munkavégzés után a teljes testet átmozgató, az izmokat kondicionáló torna, sport elmarad, akkor az hosszabb távon a kismedencei izmok sorvadását, meggyengülését okozza.

A kismedence gyengülését segítheti elő azonban a helytelen ülés, a rossz testtartás is. Ülés közben optimális esetben a talpak a földre simulnak, a lábszárak derékszöget zárnak be a combokkal, a kismedence az ülőgumókra támaszkodik, a derék és a hát egyenes. Ha ülés közben a derék és a test előre dől (előredőlő pozíció), a derék hátranyomása mellett a felsőtest előre nyúlik (görbe pozíció), vagy a combok felnyomódnak a törzs felé (alulülő pozíció), a hasűri nyomás kismértékben fokozódik, ami által a kismedencére ható terhelés növekszik.

Állás közben a kismedence magától értetődően terhelődik. Ha a rendszeres állómunka mellé még rossz testtartás is társul, az ugyancsak okozhatja a kismedence izmainak kifáradását, hosszútávon meggyengülését.

Az életkor növekedése

Az életkor előrehaladtával a test, a szövetek regenerációs képessége fokozatosan csökken. Az egészséges kismedence nemcsak izmokból, de mellette csontokból, kötőszövetből, hámszövetből, zsírszövetből és idegekből is áll. Ahogy az évek szaporodásával az arcon a bőr (benne hám-, kötő-, zsírszövet) saját súlyától megereszkedve ráncokat okoz, úgy nyúlnak meg a kismedencében is az egyes inak, szalagok.

Mindemellett az életkor növekedésével a szövetek regenerációs képességének csökkenése miatt az izmok is kevésbé terhelhetők lesznek, illetve a kifáradt izmoknak hosszabb pihenésre van szüksége az optimális működéshez. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy a fiatalkorban könnyedén elviselt terhelések idősebb korban akár tartós funkcionális és/vagy anatómiai eltérésekhez vezethetnek. Az évek során folyamatosan ható, krónikus terhek pedig tovább gyorsíthatják az elváltozások kialakulását.

Hogy az ösztrogénhiányos állapot vajon hozzájárul-e vagy sem a kismedence-fenék működésének meggyengüléséhez, egyelőre vitatott. Számos orvos és páciens tapasztalata szerint az ösztrogén (lokális vagy szisztémás) adása hozzájárul a kismedencei funkció gyengeségeinek mérsékléséhez, a kapcsolódó panaszok csökkenéséhez, bár a szakmai ajánlások nem tekintik ezt alátámasztottnak.

Genetika

Nem vonhatjuk kétségbe, hogy a genetika által meghatározott testi tulajdonságaink hatással vannak mozgásunkra, testtartásunkra, szerveink állapotára. Az alacsony, kerek testalkat ugyanúgy lehet hátrány, mint az öröklötten gyenge kötőszövet. A genetika maga ugyan nem alakítható át, de életmódunkkal nagyon jelentős mértékben tehetünk azért, hogy testünket és szerveinket óvjuk, védjük, szeressük.

Önfeloldozással felérő sóhajokat hallunk nap, mint nap, hogy „a családból ki mindenki szenved ugyanettől a problémától”, azt azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem csak a genetikánkat, de gyakran rossz szokásainkat is továbbvisszük szüleink házából az életünk során.

Folytatás következik…